A mai háziasított gyöngytyúkfajták az afrikai vad gyöngytyúktól (Numida meleagris) származnak.A domesztikáció során kevéssé változott meg, így külalakja ma is nagymértékben hasonlít vad őséhez. Színezete általában kékesszürke alapon sűrűn pettyezett, de előfordulnak világosszürke, fehér, barna színváltozatban is. Magyarországon a 13. században már jelen volt, elsősorban a kolostorok és a főúri vadaskertek tartották díszmadárként. A paraszti gazdaságokban a XIX. század végén terjedt el, elsősorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon. Jó táplálékkereső képessége, félénk, vigyázó természete miatt a külterjes viszonyokat nagyon jól bírja. Táplálékában igen nagy hányadot képeznek a különböző rovarok. Ilyen körülmények között tartva a gyöngytyúk elsőrendű húst szolgáltat, amely nagyon hasonlít a vadmadarak, például a fácán húsára és elsősorban leveskészítésre használnak.
Magyarországon a gyöngytyúk nagyüzemi tenyésztése az 1990-es évek elején megszűnt. A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft géntartalékként egy kisebb állományt fenntart.