Az elsősorban a Balkán-félszigeten elterjedt cigája tenyészterülete magában foglalja Erdély déli részét, a Bánátot, valamint a felvidéki Bars és Gömör megyéket.
Közepes testméretű, a fejen, illetve lábvégeken fekete színű fajta, jellegzetessége a gyapjú szürkés árnyalata, amely a fehér szőrök között előforduló fekete szálak következtében alakul ki. A kosok eredetileg normál csigaszarvúak, az anyák szarvatlanok, illetve sarló idomú ún. kecskeszarvúak. Újabban a szarvatlan egyedeket tartják tenyésztésben, így jóval kisebb a sérülések veszélye.
A parlagi fajták közül a cigája kitűnik kiváló hízékonyságával, valamint jó tejelő képességével, ugyanakkor azokhoz hasonlóan igen edzett, igénytelen jószág. A fajta fenntartását Magyarországon elsősorban agrártörténeti szerepe indokolja, de termelőképességét figyelembe véve az árutermelésben (bárány, tej) is van létjogosultsága.
Jelentősebb tenyészete Jákotpusztán, Cegléden és a Kiskunsági Nemzeti Parkban, Kunszentmiklóson található.
